Megalvad a kőre kiontott vér…

Megalvad a kőre kiontott vér… – Reményik Sándor

Megalvad a kőre kiontott vér,
S az éjszakába kitett láng kihűl:
Ne taszítsd balgán a világba ki,
Ami tied csak, tied egyedül.

Mezítlenül a lelkedet ne add!
Inkább takarja súlyos vas tagod,
Kísérje fegyverzörgés lépteid’
És öles árnyék baljós alakod.

Ne bontsd ki szíved féltett szálait,
Mint Te, ki látja úgy a lelkedet?
Azt mondd, mi sokak sorsával közös.
A többi Istené – és a tied.