Kereszteletlenül

Kereszteletlenül – Reményik Sándor

Ketten születtek ugyanegy napon,
Szép őszi hajnalon.
Két összefüggéstelen esemény – –
Egy gyermek – és egy költemény.

A gyermek lett.
Mert hónapokkal azelőtt két ember,
Két buzgó, mély hitű
Eggyéolvadva forrón szeretett.
S a hitből és a szeretetből
Reménység, – gyermek – jövő született.

S a költő is ölelkezett.
Ki tudja hol, és ki tudja mikor –
S ki tudja, milyen rettentő erőkkel,
Tűzhányókkal és havas hegytetőkkel.
A porszemekkel és a csillagokkal,
Minden égi s pokoli hatalommal, –
A szivárványos, hűtlen Hangulattal.
Fűvel, fával, virággal, napsugárral,
Harmattal, dérrel, – déllel, éjszakával,
Egy kicsit a Halállal –
S az Istennel is néha,
A Hangulat esti páráin által.
Ó, a költőnek sok kedvese volt
Egyetlenegy helyett.
Örök térrel és végtelen idővel,
Az egész mindenséggel
Ölelkezett.
S a számlálatlan sok-sok ölelésből
A költemény is lett.

A gyermeket most megkeresztelik
Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében –
Fejére víz csorog,
Piciny vállára galamb települ –
A költemény
Repül
Tovább
Hollószárnyon, kereszteletlenül.