Iker-fergeteg

Iker-fergeteg – Reményik Sándor

Nagy szürke felleg-köpenyegben,
Botosan, tarisznyásan
Megérkezett az őszi szél,
Vén garaboncás, – vidám agglegény.
Testvérem, s versenytársam.

Ablakom alatt viharrá dagad,
Kopogtat, ingerkedve szólogat:
Hahó! Még mindíg, mindíg így?
Sem asszony, sem gyerek?

No hál’ Istennek, – akkor hát gyerünk
A végtelenbe: iker-fergeteg.
Így ösztönöz a vén kengyelfutó,
Versenyre szólítja a lelkemet.

Százráncú gallérom kapom,
S nagy görcsös botomat.
Hajrá, alattunk elveszőn
Erdő, mező szalad.
Hiába, így száguldani
Csak az tud, ki szabad.