Egyhangú dallam – s talán mégis új
Egyhangú dallam – s talán mégis új – Reményik Sándor
Zeng az erdő
– Bár kopár s lombtalan –
Zeng az erdő.
A cinke –
Mi mindent rejt egyhangú dallama:
Hóvirág csenget,
Somvirág sárgáll
S ibolya kékell benne,
Ibolya –
A cinke
Színeket rejtő szürke dallama
Most köszöni és így köszöni meg
Mindenkinek,
Hogy él,
Hogy irgalomból, kegyelemből,
Ingyen kapott szeretet-eledelből
Kibírta a telet.
S zengek most én is.
Kopáran bár, és lombtalanul még:
Utánozom a cinke énekét.
S hangomban mintha –
Pedig milyen egyhangú dallama –
Oly különösen, mint még tán soha –
Sírokról lopva bár,
És oda visszalopva -:
Hóvirág csengne,
Somvirág sárgállna,
S ibolya kéklenék,
Ibolya…