„Dícsértessék…”
„Dícsértessék…” – Reményik Sándor
A hegyről jöttem lefele.
Valami komor áhítat
Ragyoghatott az arcomon:
Nagy fény és nagy homály, keverve.
Mint napsütötte havason
A fellegeknek árnya.
Hirdetés
És szembe jött egy kisgyerek.
És felnézett reám.
Kicsi lélek gyolcsba, mezítláb.
Valamit észrevehetett,
S mintha látná pap-bácsiját,
Kalapot emelt: „Dícsértessék”…
E percben papnak éreztem magam,
Isten papjának, úgy mint senki más
És ősi joggal válaszoltam
A kisgyereknek; Amen, mindörökké!
