Csak ítéletnapján
Csak ítéletnapján – Reményik Sándor
Misztikus, mohos óriások –
Vezér lehetne köztük bármelyik –
Köszöntöm őket kar-felemeléssel –
De közülük egy sem vezérkedik.
Nincs kit vezetni – és nincsen hova.
Szent, szent, szent mozdulatlanság ez itt.
Minden roham őrült és ostoba.
Szétfutva messze, roppant gyökerek:
Én is, majd hogy nem gyökeret verek.
Ha szivárog itt-ott a gyanta-vér:
Istennek tetsző illat-áldozat.
Hirdetés
Fenn a magasban roppant zöld karok
Amerre elmegyek – csak áldanak.
Minden roham vétkes és ostoba,
Szent, szent a Mozdulatlanság Ura.
Misztikus, mohos óriások.
Főpapi erdő. Hogyha egyszer ez
Megindul és rohamra orgonál:
Egész biztos: Ítéletnapja lesz.
