Azt mondják…

Azt mondják… – Reményik Sándor

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
– Én olyan sötétnek tudom magam. –

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
– S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! –

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

– Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. –

Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

– S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. –

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, – ne nekem!