Hirdetés

Archimedes

1 perc olvasás

Archimedes – Reményik Sándor

Hisz minden dolgunk bús játék csupán,
Oltári füst, mely semmiségbe téved,
De játszó lelke bús tündértaván
Elringatózva, százszor boldog az,
Kinek játéka drágább, mint az élet.
Kinek álmodva, – nem rögös az út,
Az égő házba aki visszafut
Egy színehagyott vén pergamenért
Csak megszokásból, – úgy – szórakozottan, –
Ki letörli közömbösen a vért
Arcáról, – nem sejtve, hogy sebet kapott
Mert eltűnődött, – elgondolkodott.
A halált aki észre sem veszi –
kinék nincs érkezése félni tőle…
Aki nem néz sem hátra, sem előre…

Aki, ha villan már a gyilkos fény
Az ellenség fent élű tőrein –
Szól hűvösen: „Ne bántsd a köreim!”


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!