Ó, régi börtönök
Ó, régi börtönök – Radnóti Miklós
Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál,
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, –
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van,- ítélni így tanít.
Hirdetés
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.
1944 márc. 27
