Távozó sereg

Távozó sereg – Pilinszky János

Takáts Vilmosnak Hiába kutatsz, nem látsz zászlót sötét kezemben, hűs sisak se nyomja fürtöm. Nem fogadta a készülő sereg fiad. Te hittél bennem, és én benned, s most nem felejtem már soha, hogy fegyverkeztem és hiába, fülembe tép a mostoha, a drága kürtök búcsuzója, belém hasít és meggyötör. Kibomlok, gyenge ág a szélben, a szív utólszor tündököl. Utolsót lobban ifjúságom, s kiolt a vak önkívület. A többiek nyeregbe szállnak. Hideg a hajnal és süket. Mi lesz velem most? Nézz szemembe. Ha nem te, hát ki szánna meg? Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb, te jobb vagy, mint a többiek! Ha megszültél, most nézz szemembe, ha szeretsz, most meghallanád, mit én már mindörökre hallok: a távozó sereg zaját.