Hirdetés

PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK…

PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK… – Petőfi Sándor

Puszta föld ez, ahol most járok,
Istenért sem látni virágot,
Rajta bokor sincsen, ahol a
Fülemile-madár szólana,
Az este is felhős, fekete,
Nincs a csillagoknak híre se’…
Hogy jutottál mégis eszembe,
Barna kislyány, szívem szerelme?
Eszembe jutottál, édesem,
És most már úgy tetszik énnekem,
Mintha itten a szomszédomba’
Fülemile-madár szólana,
S mintha virágok közt ballagnék,
S csupamerő csillag voln’ az ég!

Körösladány, 1847. június 10.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!