NINCS JOGOM, HOGY…
NINCS JOGOM, HOGY… – Petőfi Sándor
Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,
Mert hiszen nem is vagy még enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.
Hirdetés
Elsötétül a világ ilyenkor…
Elsötétül? nem, sőt meggyulad…
Végitélet van… az alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.
Harsog az arkangyal trombitája…
Agyvelőm reng… szerteszét szakad…
Mert reám igy dörg le az itélet:
A te sorsod örök kárhozat!
Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között
