Hirdetés

NINCS JOGOM, HOGY…

NINCS JOGOM, HOGY… – Petőfi Sándor

Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,
Mert hiszen nem is vagy még enyém;
Néha mégis szerelemféltés, e
Legborzasztóbb mennykő üt belém.

Elsötétül a világ ilyenkor…
Elsötétül? nem, sőt meggyulad…
Végitélet van… az alkotó az
Angyalokkal trombitát fuvat.

Harsog az arkangyal trombitája…
Agyvelőm reng… szerteszét szakad…
Mert reám igy dörg le az itélet:
A te sorsod örök kárhozat!

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!