NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD…

NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD… – Petőfi Sándor

Nem háborítom-e nyugalmad,
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcú szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?

Nem fog zajt ütni érkezésem,
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
– Azt is lemossa könnyem árja, –
És ekkor ismét hazatérek.

Pest, 1845. január