MILYEN LÁRMA, MILYEN VÍGADALOM!

MILYEN LÁRMA, MILYEN VÍGADALOM! – Petőfi Sándor

Milyen lárma, milyen vígadalom!
Mi légyen ez? talán lakodalom?
Nem a biz a; fiatal vitézek
Látogatták meg ezt a csapszéket.

„Kocsmárosné, maga nem jót forral,
Minek késik oly soká a borral?
Tudja, hogy nincs pénzem? majd lesz nekem
A harc után, akkor megfizetem.”

„Kocsmárosné szép leánya, rózsám,
Jőjön ide, jőjön ide hozzám!
Csókoljon meg, kérem igen szépen,
A harc után feleségül vészem.”

S iddogálnak, csókolóznak nagyba’,
Minden, ami gond, oda van hagyva,
Mintha nem is várnának csatára,
Mintha még vagy száz év volna hátra.

„El azért a nagyobbik kancsóért!”
Ma piros bor, holnap majd piros vér…
„Eszem azt a szádat, be csókra áll!”
Ma meleg csók, holnap hideg halál!…

Debrecen, 1848. október vége – november 16.