LOPOTT LÓ

LOPOTT LÓ – Petőfi Sándor

Mint a porszem szélvész
Fuvatán,
Röpül a legény gyors
Paripán.

‘Honnan, atyafi, oly
Hevenyén?’
„Pusztáról csikóval
Jövök én.

A nyerítő ménes
Ott legel;
Pej csikómat onnan
Loptam el.

Túri vásár nincsen
Messze már;
Szegénylegény oda
Lovon jár.”

‘Ej, nem ugy, jó földi,
Nem ugy ám!
Adja kend csak vissza
Paripám.

Enyim a ménes, mely
Ott legel,
A csikót kend tőlem
Lopta el.’ –

De szavára nem hajt
A betyár;
Őkegyelme már jó
Tovajár.

Mégis a gazdának
Vígaszul,
Hátrafordulván, így
Válaszol:

„Föl se vegye kárát,
Gazduram;
Hiszen úgyis elég
Lova van.

Hej, csak egy szivet bírt
E kebel –
Azt is a kend lyánya
Lopta el.”

Kecskemét, 1843. március