ITT ALSZIK A KÖLTŐ…
ITT ALSZIK A KÖLTŐ… – Petőfi Sándor
Moore után angolból
Itt alszik a költő, akinek kezében
Apollónak lantja zenge olyan szépen,
Kinek dala omlott, mint vad folyam árja,
Vagy elhalt távoli kis patak módjára.
Aludj, néma költő… most észrevétlenül
Jár vihar és szellő holt homlokod körül,
Vihar, mely harsog, mint harcdalod harsogott,
És szellő, mely elhal, mint szerelmi dalod.
Hirdetés
Debrecen, 1848. október vége – november 16.
