HADD MARADJAK…
HADD MARADJAK… – Petőfi Sándor
Hadd maradjak (melletted, ha)
Kebleden nem, (közeledben.)
Távozám, hogy e(lpusztuljak)
S bujdosásomban (akartam,)
Ah de én távol (tetőled)
Még meghalni sem (tudhattam.)
Hirdetés
Visszajöttem, itten (élek,)
És ha nem szeretsz (te engem,)
Meg kell halnom, (de haljak meg)
Közeledben… ez(t esengem.)
Szomorú, rideg (bús lelkem)
Ugy bolyong söt(ét magányban,)
Mint amott e (bolygó tűz az)
Éj ködében a p(usztában.)
Szatmár, 1846. október
