Hirdetés

Jaj csak panaszt ne

1 perc olvasás

Jaj csak panaszt ne – Madách Imre

Jaj csak panaszt ne s gyáva könnyeket,
Az ember sajnál avagy kinevet:
Mindegy, mindkettő dölyfnek gyermeke
És megvető felsőbbség érzete.
Kínjára is még büszke kebelem,
Azért ne szánjon soha senki sem.
Ha elbirom, mit a sors rám vezet,
Nem kell hogy más sajnáljon engemet;
Ha nem birom, ha vesztek a csatán,
Ne tudja azt is senki, hogy bukám.


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!