25. Sírjánál ugyanannak
25. Sírjánál ugyanannak – Madách Imre
Szeretted egykor e csendes helyet,
Mely pusztaság volt, mostan kert gyanánt áll,
Szeretted gyermekid, s körűlötted
Kigyult megannyi békés házi oltár.
Hirdetés
Most árnyában virágos fáidnak
Hamvaid édesebben pihenhetnek,
Emléket meg magadnak alkotál
Hálás szivében kedves gyermekeknek.
S míg napfény és árnyék reng sírodon,
Gyümölcsfa áll, virágot hord a szellet,
Míg köztünk szeretet s egység lakik,
Nálunk mulat, s viraszt felettünk lelked.
