Hirdetés

Száz év se, és dalol a szél…

Száz év se, és dalol a szél… – Kosztolányi Dezső

Száz év se, és dalol a szél,
fütyöl a szél sirom felett.
Testvéreim, kik éltek itt,
azt kérem én, szeressetek.

Nem voltam én hős, ámde több,
mint aki eggyel kérkedett,
száz év se és dalol a szél,
röhög a szél fejünk felett.

Mit is hagyok itt – – –
egy életet, egy gyereket,
száz év se és dalol a szél,
fütyöl a szél sirom felett.

Egyhangu az én énekem,
azt mondanám, szeressetek.
Egyhangu az én énekem,
azt kérem, hogy szeressetek.

– – – – – – – – – –
ki önmagának sose lett
– – – – – – – – – – áldozata
– – – – – – – – – –

Voltam mosolygó és komor,
piros, fekete, víg, beteg.
A teste ép, a lelke korcs (?)
Szeressetek, szeressetek.


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!