Hirdetés

Mint

1 perc olvasás

Mint – Kosztolányi Dezső

Mint a beteg, ki néha visszagondol
     egészségére, s könnyez és nem érti,
úgy gondolok én vissza rossz soromból
     az ifjuságra, lankadt lelkü férfi.

Jaj, az enyém volt-e a régi hársfa,
     amelyre a vidéki éj aláfolyt –
s én voltam-e a lánynak útitársa,
     cigányhaján ki hordott lila fátyolt?

Csak színezem tovább a régi hársfát,
és életemnek régi-régi társát,
mint a beteg, ki forró és fanyar

lázába édes képeket kavar
és álmodik, hogy jár a dombok alján,
előtte a kutyája s bot a karján.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!