Lángok között
Lángok között – Kosztolányi Dezső
És fekszem itten betegen.
Ágyamra fény cikáz,
bús villogását ismerem –
ez a tavaszi láz.
Hirdetés
A láz, a gyász bennem cikáz –
ez a sötét tavaszi gyász.
A szemeim oly könnyesek,
s tündöklő arcom csupa seb,
tüzes-piros, vágyó-fehér.
Amerre nézek, csupa vér.
Fülemben mézes, buja szók.
Az ajkam könny, láng, csupa csók.
S a lelkem: az csupa zene,
és a kezem
oly vértelen,
mint egy beteg leány keze.
És ujjam, ujjam szótlanul –
halk, tiszta gyertya – lángra gyúl,
és tavaszi ligetek árnyán
lobog a zöld homályban árván –
Most a te szájad érezem,
egy lángkaréj beteg kezem,
s a tűz, a láng karjába fog – –
És lángolón és álmodón
sötétlombú oltárokon
én is, én is fellobbanok.
