Kő
Kő – Kosztolányi Dezső
Elfordultak azok, akiket szerettem.
Bilincsekbe vertek, aztán tovamentek.
Rozsdás lett az arany, mihelyt hozzáértem.
Kezembe az ezüst egyszerre megvakult.
Halálordítás szólt az anyaméhből.
Véres kezével megütött a gyermek.
Most járok az utcán. Lóg a kabátom.
Nincsen senkim a földön. Rokonom a kő.
