Kiskőrösön

Kiskőrösön – Kosztolányi Dezső

Itt élt, dalolt a nagy, a szent, a dalnok…
Állj meg hamar, te prüszkölő vasút.
Bús áhitatban a göröngyre hajlok,
s tisztelve oldozom meg a sarút.

A rét szőnyegje lábától virágos,
még illatot ont lépte szerteszét,
versen merengve tán e vén akáchoz
hajtotta halvány és finom fejét.

A zizzenő aranykalászu róna
zúgó morajjal álmodik ma róla,
ki máshol alszik, – isten tudja hol.

Nyár van. Fejem a hőtől zakatol,
a nap dobálja perzselő nyilát,
s távolba leng egy kósza délibáb…