Hirdetés

Halálba hívó délután

1 perc olvasás

Halálba hívó délután – Kosztolányi Dezső

Halálba hívó délután. Alélt
keblén pihenteti a néma délt.

Kénsárga légbe forróság inog,
őrjöngenek a buja jázminok.

Fülledt magány. Halotti utcasor.
Füstöl a föld, akár a puskapor.

Megállni, menni, mondd, mi célja van?
Nézz jobbra, balra, minden céltalan.

A semmiségnek mondom a neved,
s a szájamon a bánat fölnevet.

Ha volna nálam most méreg, talán
erőm is volna és fölhajtanám.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!