Hirdetés

Csendes, édes aranyóra

1 perc olvasás

Csendes, édes aranyóra – Kosztolányi Dezső

Csendes, édes aranyóra.
Ugye mégse, mégse jőnek?
Fényes álom. Az időnek
aranyos, halk koporsója.

Szőke szekrény, büszke bálvány,
egyre halkabban pihegve
bámulj barna kedvesemre
és vakulj meg szemsugárán.

Napsugár ő. És te alkony.
Alvó arany árva hanton.
A perc habján csónak.

Köss ki. Állj meg. Csendbe, lengve
és szegezd a végtelenbe
szende mutatódat.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!