Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.

Csak hús vagyok. Csak csont vagyok. – Kosztolányi Dezső

Csak hús vagyok. Csak csont vagyok.
Gép a fejem. Gép a kezem.
De ami elmúlt, azt tudom.
Sírtam, nevettem az uton.
Én, ember, én. Emlékezem.