Hirdetés
Hirdetés

RÁKOS

RÁKOS – Kölcsey Ferenc

Rákos, bolyongék partjaidon, s vized
Hullámit ittam s keblem emelkedett,
     Könny forrt szememben, s érzeményim
          Szívem alatt tüzesedve vívtak!

Körűlem érzém egykori hőseink
Árnyékainak gyönge fuvallatit,
     Az égi szellem fürteim közt,
          S arcom előtt suhogott csapongván.

Hajh, látom őket sátoraik közűl
A népesűlő térre tolongani,
     Buzgó kebelt látok hazámért,
          S lángszemeket dagadó könyekkel!

“Fegyverre, jőn az ellen erős hada.”
S ím villog a kard, s tárogató riad,
     A büszke ló szökdell, nyihog, fúv,
          A lovag űl diadalmi tűzzel.

És nem kerűlnek mély sebeket s halált,
Ki halni tud, nincs járom erős nyakán,
     Néked, tenéked szent szabadság
          Áldozik a nemesen kifolyt vér!

Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett,
S teremj magodból szép csemetét nékünk!
     Ah, szélveszek közt nyert honunkat
          Rút puhaság özönébe fojtjuk!

Habzik borunk a tág kehely öble közt,
Tolongva zúgunk táncpaloták felé,
     S förtéztetett lyány karja közzé
          Szórja vadúl erejét az ifjú.

Romlasz magyar nép, romladozol hazám,
És lassan őrlő féreg emészt belől,
     Ha fog kigyúlni magzatidnak
          Szűk kebelökben az égi szikra?

Cseke, 1821. október


Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!