Hirdetés

ÁTOK

1 perc olvasás

ÁTOK – Kölcsey Ferenc

Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom;
     Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd.
Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted,
     S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom.
Légyen egész éjjel – bár csókjaid árja habozzék
     Arcán – mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon.

Álmosd, 1813. június



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!