Hirdetés

BÁNK BÁN – Előversengés

4 perc olvasás

BÁNK BÁN – Előversengés – Katona József

Ottó és Biberach

OTTÓ
örömmel vonja be Biberachot.

Ah Bíberách! Örvendj! bizonnyal az
enyim fog ő – az a szemérmes angyal –
enyim fog ő lenni, kiért sokat
oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!
Ó, Bíberách, enyim bizonnyal ő!

BIBERACH

Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? Jó!

OTTÓ

Ó, melly hideg! – Mit is beszélek én
ezen megúnt fagyos személy üres
szivének, aki eddig sem tudá azt,
hogy mit tegyen forróan érzeni.

BIBERACH

Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes
herceg; ha csak reá találok is
gondolni, könnybe lábbad a szemem,
olyan nagyon tudom heves szerelmünk
áldott javát savát megérzeni.

OTTÓ

Hallgass! – De mégis – halljad csak: Melinda –
ó, addsza halhatatlan életet,
vagy csak szüntelen álmot, ég! – Örök
Mindenható! hahogy Melinda hold:
Endymion lehessek általa. – –
Halljad csak: ő – Melinda szánakoz
rajtam, midőn komor tekéntetem
tartom szegezve rajta, azt sohajtván:
“Mért nem maradtam a hazámba” –

BIBERACH

                                                        Még
innét az ördög ássa azt ki, hogy
szeret.

OTTÓ

          De sírt, midőn valék vele –
sírt, Bíberách!

BIBERACH

                       Nevetni vagy pedig
könnyezni; az mindegy az asszonyoknál.

OTTÓ

Úgy, úgy; de a szemem közé se néz –

BIBERACH

Páh, milliom! Midőn nekem Luci
nem néz szemem közé, előre már
tudom, Lucim megént csalárdkodik:
Jó hercegem, vigyázz! Talán világnál
utálat a szerelme – és ha nem: mint
Bánk hitvesétől meglesz a kosár.

OTTÓ

Akkor Melindáról lemondok, és
színlett feláldozásom annyival
jobban kötöz szivéhez. Ó bizon,
egy asszony álma vajmi gyenge a szép
hívségről, és – Melinda is csak asszony.

BIBERACH

De Bánk – az áldozat-kipótoló -?

OTTÓ

Ej, őtet a nagyúri hívatal –

BIBERACH

El fogja úgy-é majd vakítani?
Ó, jó uram, csalatkozol, szerelmes
Bánk bán szemének illy titok nehéz.

OTTÓ

És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
végnélkül édes Elysiumba, hol
önnön szerelmünk önkirálynénk,
szép életünk, világa, valódi jó,
forrása annak, ami nagy, koporsó
ürében élet, és kivánt jövendőnk
egyetlen egy kezesse
– az, de az! –

BIBERACH

Kárával a szegény hitesnek? Ó,
te elragadtató szerelem te! a-
mely Éva csábítója volt, ugyan-
illyen szerelmet érezett az a
kigyócska. Prosit a fölöstököm!

OTTÓ

Embertelen! Most oktatásra nincs
szükségem.

BIBERACH

                  Ej herceg, hiszen – no – jó.

OTTÓ

Távozz előlem –

BIBERACH

                          Imhol a királyné -,

GERTRUDIS
belép.

Ottó, no jöjj! Látod, leereszkedek,
s magam jövök hozzád: de mondhatom
neked, hogy ez ma udvaromban az
illy esztelenkedések közt utólsó
fog lenni; mert azért, hogy a király
után való bánatjaimat kiverjem
fejemböl, avagy téged, hercegem,
örvendezőbbé tégyelek – soha
jobbágyaim kedvét nem áldozom fel! –
Te holnap útazol –

OTTÓ
dörmögve.

                            Csak célomat
érjem – ha a pokolba is – megyek.

El Gertruddal.

BIBERACH

Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert
egy ily keszeg, sovány fiút az izmos
Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.

Utánok ballag.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!