KÉT PONT KÖZÖTT
KÉT PONT KÖZÖTT – Kassák Lajos
Megbeszéltük életünket
távolból szóltál
s a tenger hullámai felmutattak.
Emlékeim az ajtó résein
szűrődnek át
s a tükör gyűlölködik.
Hirdetés
Milyen kimeríthetetlen
milyen betölthetetlen ez az idő.
Fejem felett
mintha egy galamb lebegne
vérrózsával a begyén
s te nem láthatsz engem.
A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek
az átlyuggatott házak
a széthányt papírrongyok
a halottak elkerülhetetlen árnyéka
a kutyák
amint patkányokra vadásztak
egy borbélycégér nyikorgása a szélben
egy megsebzett torony
keresztje a sárban.
Mozdulatlan állok ott
ahol éjféltájt elhagytál
ígérettel a szádon.
Miért zártad be az ajtót
amin kiosontál.
Hogyan nyújtsam át ajándékom
szívedet és a szívemet
amint egy párna ráncai közt
alszanak.
