57

57 – Kassák Lajos

Zsirtalan a föld amin dolgozok de
azért élek fafaragással és kőtöréssel
is foglalkozom
a nap egész közel ül mellettem a
széken feleségem kezében megolvadnak a
gyerekek
üdvözöllek fekete csillag üdvözöllek
nem lehet kétséges hogy te vagy az én elván-
dorolt apám olajfelhő
s az egyszemű paripa valamennyiünk álmában
itt az ideje hogy elhullott napjaimmal számoljak
hogy megfeleljek a kérdésekre amik az emlé-
kezés üvegházában virrasztanak
tenyérnyi föld a mi otthonunk mégis messzebb
vagy te a szűznél aki a tó fenekén alszik
ime az utakról letörölték az oroszlánok lába-
nyomát ólommezők alá takaróztak a virá-
gok s a városokból valami vad szél ki-
söpörte a lámpákat
halott itt minden a mélység és a magasság a
kinyitott szem a vágy a nyershusu anyag
kiálts felém barátom
testvéreim énekeljetek felém a szegénység pad-
lásszobáiból
a fájdalom lehull a tűz előtt és fehérbe öltözik
kinyiltak a szavaim és élnek
egy madár szállt a fűre
vizek tükröket remegnek
a szőke elefánton a nagy égi állaton utazom
szakadatlanul.