45

45 – Kassák Lajos

Kristályok ébredést harangoznak 1924
március a szomoruság lecsorog rólunk
a völgyekbe
vetőmagvakat meg kiélesitett fegyve-
reket hordunk az agyvelőnkben
ujra a magunkké vagyunk
a fehér jegenyék árnyékában bogarak laknak
néha ők is feljönnek s szárnyra kelnek
ez az elektromos dal és az óra amely a szom-
széd zsebében aludt öt álló esztendeig
de nem az elaggott királyt akarom dicsérni
hanem a fazekakat amikben mindennapi
eledelünket főzik
ha a népszónokról utóbb be is bizonyitották
hogy kalandor volt azért csak éltesse őt
sokáig az isten
ezek mind kis dolgok az ember lelkifurdalás
nélkül a ruhafogasra akasztja valamennyit
aztán tovább megy
te rendelkezhetsz velem korlátlanul és én ren-
delkezem veled
a virágok nagy kortyokat isznak a napból
ezért tudnak gondtalanul megállni az életben
de mi történik a hőssel aki vért szagolt s most
sötét pincelépcsőkön jönnek fel álmai
ne olvassatok rossz könyveket
mert az anyák szaga és a rossz könyvek
azok amik onániára és hosszu alvásra
csábitják a gyereket
sok világtalan torony van bennem amit igy ki
kellene mondanom
nincsenek alattam kerekek amik tovább vin-
nének
ha nem tudok hamarosan valami okosat ki-
találni meg kell halnom a tavasz erős és
nedves levegőjétől.