VÁNDOR ÉNEK

VÁNDOR ÉNEK – Kaffka Margit

Amerre járok, nő virág elég: –
Csak szaggatom, – te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, – messze vagy te, nem lehet, –
Míg odaérne, elhervadna rég!

Van egy galambom, – a szárnya fehér, –
Azt küldeném el a válaszodér’,
Sebes a röpte, – csakhogy – tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, – nyomodba sohse ér.

És a szívemben – édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, – – – de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.

1902