Hirdetés

SZEGÉNYEK

1 perc olvasás

SZEGÉNYEK – Kaffka Margit

– Dehmel –

Olyanok e szegény, szegény szívek:
Üregük lassú kínoktól kivájt,
És bennük redves, régi sírkövek,
Pállott könnypocsolyák.

És olyanok e szegény, görnyedt hátak,
Alázkodástól és terhektől folynak;
Púposabbak, mint lápkunyhók felett
A buckós fedelek.

És milyenek e szegény, kulcsolt kezek!
Mint tarlón asszú fű, oly reszketők;
Hogy hátha, hátha vihar közeleg, –
Így dideregnek ők.

Ó, e szegény, elkínzott ijedt szemek,
Türelemben, megadásban húnyódva!
– Borus állatszem, mely bárgyun mered
Szabadsága után… s nem is tud róla.

Ezek a szegény, szegény emberek,
Bénán hullnak le a nyomor előtt,
Mint gyenge bárány, ha taglótól remeg;
– S a boldog földön viruló, szabad mezők.

1917


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!