FELFÖLDI ROMÁNC

FELFÖLDI ROMÁNC – Kaffka Margit

A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám kérleli az asszony: „Nincs helyem!
Nehéz órám megjő ez éjjelen.
A ház kicsiny. Zokon ne vedd, uram!
– Messziről jöttök? – A pitvarban van
Friss szalma. Azon elnyughattok épen!…”
És megköszönték az Isten nevében.

Éjfél előtt hördül nehéz nyögés.
Neszel Péter: „Segítsd uram a jámbort!”
„Eredj Péter, nézd meg milyen a hold?”
„Kinn jártam, uram, vérszín tűzbe volt.”
„Fordulj be hát! Még nincs itt az idő;
Gyujtogató, ki most világra jő.”

Éjfélkor hallik panaszos sirám.
„Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!”
„Eredj megint és nézd: a hold milyen?”
„Nézvén – késformát vélek látni benn.”
„Fordulj be hát! Még ez sem jó idő!
Embervért ont, ha most világra jő.”

Éjfél után szörnyü jajszó üvölt.
„Uram, segélj! Uram, nem hallod-e?”
„A holdat Péter!” … A hold tiszta már.
Felhőtlen égből telt, fehér sugár. –
Most megbékél az Isten és a nő;
Ember születik. Betelt az idő!
És enyhe, szent csöndesség lőn a házban.

1907