AZ EPEDŐ
AZ EPEDŐ – Kaffka Margit
– Tshen Hai –
Fínoman festett ajakú
És tussal írt szemöldökű szép!
– Ha rád gondolok, az okosság
Elszáll szívemből páraképp.
Hirdetés
Szobámban kis lakkdoboz áll.
– Most tudd meg a vétkem; –
Halk szájam egyszer csókkal tapadt
Rá lélektelen sötétben.
E kis tárgyat, – hogy is emlékeznél? –
Hókezed érintette.
Atyád boltjában nyújtottad felém
Egy tavaszi este.
– Tudom, csúnya vagyok! Ha egyszer
Elmondanám kínomat,
Kacagnál merészségemen, –
Ó, mért is láttalak?
Szellőcske volnék, nem lenne tilos
Szépséged körül lengeni nékem.
– Mily gyöngéd, lágy, bús, hízelgő,
Kéjes, vágyó, forró, esengő
Szél volna az! – Ó, drága szépem!
1913
