Távoli kisváros

Távoli kisváros – Juhász Gyula

I

Szelíd az este, mint a lányok
Vasrácsos ablakok megett,
Mikor hervadnak és merengenek.

Az utca végén tétovázón
Megállanak a tehenek
És nem látják a szürke, gyöngy eget,

Melyen most gyúlnak ki a lángok,
Mint örvendetes üzenet,
Hogy a világon áldott este lett.

Békák zenélnek, bús cigányok
S a toronyóra, a beteg,
Öreg szív elfáradtan ver hetet.

II

A legszebb út a temetői sor,
Mikor az ősz a fákra rátipor.

S az özvegy lombok árva levele
Szédülve száll a temető fele.

És a fakó aranykereszteken
Halotti táncát lejti csendesen.

A morva erdők mély fájdalma zúg
És vágyainkat viszi a vasút,

Mely sírva vágtat át a híd felett,
Míg szőke füstje a felhőkbe leng

S az idegen rögök moraja búg:
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk.