Sorsom 1 perc olvasás Sorsom – Juhász Gyula Magyar vagyok, de nem kiáltom, Mit is keresnék e világon, Ahol nem értik énekem meg S lennék eltévedt, árva gyermek? Ember vagyok, borús, keresztény, Ki régi eszmék naplementén Várom a fölkelő napot, bár Tudom, hogy nékem nem ragyog már. Hozzászólások Ezek is érdekelhetnek még:Vojtina új ars poétikája a fiatal költőkhözA vidéki magyar színészekhezSzürkületBorús szonettek