Révület

Révület – Juhász Gyula

Oly furcsa ez: szavak zengésein túl
Keresni titkot, mely bennük dereng.
Oly különös: rímünk az égbe indul
S örök jövőbe vonja a jelent.

Oly szomorú: az élet erdejében
Eltévedezni s nézni: hol kiut?
Mint a szökő rab, ki a ködben, éjben
Reméli, hogy őrt téveszt és kijut.

Oly gyönyörű e lét s a Léthe partján
Elrévedezni égen és mezőn
És nem találni társat, aki balgán
Velünk ballagna boldog könnyezőn.

Oly isteni: heverni gyenge fűre,
Bámulni: jönni, menni felleget,
Míg sors borúja és öröm derűje
A semmibe szelíden ellebeg.