Régi szerelmes vers
Régi szerelmes vers – Juhász Gyula
Egy szőke lány szép őzszemébe néztem
És régi hegedűk sírása fájt,
– Ó kékszalagos majális-emlékem –
Megint elkezdjük az örök talányt?
Hirdetés
„Szeret – nem szeret” bús boldog talánya,
Epedések zárt ablakok előtt,
Ó erkélyeknek hervatag virága,
Séták, sírások, meglátom-e őt?
Arany fiatalságom balgasága,
Te boldogság, mely siratod magad,
Tán érezed, hogy ez az élet álma,
Melyről álmodsz majd egy élet alatt?
Ó szőke lány, ó kék szalag és kék szem,
Egy kis szomorúságot adj nekem,
Majális mámorát s a kéklő égen
Csillagot, mely csak nekem ég, nekem!
