Magyar költészet epigrammokban

Magyar költészet epigrammokban – Juhász Gyula

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk,
A honi föld sarává lesz agyunk,
Szívünk magyar őskertbe süpped el
S szavunkra majd egy más világ felel.

Ő a magyar lírában egyesíti
A földi és a mennyei szerelmet,
Egén Erosz ívét büszkén feszíti
És benne a múlt és jövő felelnek.

Az Isten igéjét harsogta bátran
A legkomorabb magyar éjszakában,
Fáklyája, mint az egek lángja, fénylett
És szava kenet volt bár, mégis élet.

A kútba nézett fájdalmas szemével,
A mély, sötét, fekete kútba nézett,
Úgy vonta őt a szenvedés, a képzelt
És a valódi, mint tündér igézet.