Hirdetés

Ibolyka IV.

1 perc olvasás

Ibolyka IV. – Juhász Gyula

Virágszirom fehére, puhasága
Villog, vakít lányos, gyöngéd nyakán…
Ó, mért fordít hátat felém a drága?
Édes kis arcát mért nem láthatám?
                                   (Gács)

Csak a tükörben, mint hattyú a tóban,
Ring arca mása, a halvány való.
És a tükör fölszikrázik ragyogva,
Mert szeme tűz rá, a fölcsillanó.
                                   (Juhász)

Fejét szép, fényes glóriába vonja,
Villanyvilágban villogó haja
És homlokán sötétlő bársonyszalag,
Mint napsugárban egy kis éjszaka.
                                   (Magyar)

S ha rádvilágít aztán nemsokára
Az éjszakában forró napsugár,
A kávéházi öreg poétákra
Is gondolj néha-néha kisleány.
                                   (Terescsényi)



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!