Epitaphium
Epitaphium – Juhász Gyula
Antik mértékű verseknek méla zenéje
– Méltó zengeni őt, sírva dalolni porán.
Római férfiakat követett ő szent kötelesség
– Nyílegyenes ívén, mely a magasba suhant.
Hirdetés
Három pajzs övezé lelkét, mely száz vihar ellen
– Bölcs derüsen s dacolón biztos erőivel állt:
Isten igazsága, ember joga, földje szerelme,
– Értük szüntelenül fáradozott, amig élt.
És amikor delelőn legszebb ormára elindult
– Élete napja, irígy sors keze lökte le őt.
Sírja fölött virraszt hálásan mind a tanítvány
– S a lebukott lobogót új diadalra viszi!
