Hirdetés

Egy régi novicius

1 perc olvasás

Egy régi novicius – Juhász Gyula

Kolostor mélyén voltam gyermek én,
Szívem fehér volt, mint ama virágok,
Melyek az oltár fülkéjében álltak
És fényre vágytak délnek idején.

Kolostor mélyén nyílt szívembe ki
Az első szerelem csodavirága.
Emlékezem e szép, bús ifjuságra,
Tömjénes illatát érzem neki.

Tavasszal elméláztam az imákon
És úgy sejtettem: él még a világon
Valaki, aki engem még szerethet.

S fölnézve karcsú, bús Madonnaképre
Új áhítat szállt a szívem mélyére
S tömjénüket küldték a messzi kertek.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!