Csönd

Csönd – Juhász Gyula

Az aranyos mennyezet fele zsongva
Az óriás, üres templomhajóba’
Még ott suttog az elszálló ima.

Piros sebeit némán viselvén,
Mennyei búsan mosolyog keresztjén
A boldogságos Miriám fia.

S az áhítatot teregető csöndben,
A tömjénterhes, lilás levegőben
Szirmát bontja a rosa mystica!