Hirdetés

Carmen

1 perc olvasás

Carmen – Juhász Gyula

Mit Nietzsche és Weininger vallanak
Bús férfifejjel, mint hűs bölcsességet
– Ó bölcsesség, hunyt parazsad alatt
Milyen pokol tündöklik, hevít, éget! –

A némber forrón és fájón kegyetlen
Teremtő, rontó ösztönét, te Asszony
Elénk döbbented dús művészetedben,
Pajkos játékosan, véres viharzón.

Szemedben tikkadt spanyol nyárnak éje,
Véredben a Bizet bizarr zenéje
És ajkadon a Mérimée igéi.

S tarantelládnál a szívünk megérti:
Hiába bölcsesség, mihaszna törvény,
Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény.



Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!