Vasile Ciocalteu Egyedül
Vasile Ciocalteu Egyedül – József Attila
Mit finomság! Legyen a költemény
göcsös és görbe, mint furkósbotom;
ha varjú károg körülöttem, én
parittyát fogok és agyondobom.
Hirdetés
Sok az ellenségem. Mint síkon át,
toronyból nézek el fejük fölött;
mellvasalásul kast kötök,
beléfonva dühük csengő fűrészfogát.
Talizmánul a húsomat akarnák!…
Ha nem látnak – elvesztem, azt hiszik,
bár nem hordják föl ide íjjaik
vékonyka zsenge nyilukat, – a szalmát.
Alám egy vén, születve már, veszett
farkasból három szőrszálat vetett,
bölcsőm ezüsttel löttyentette le,
sün tüskéjével dugta pólyámat tele.
Most hát a foszfort sárban keresem,
szöszgomolyban az élet fonalát.
S mind megfutnak, mert borzas a fejem –
s ha elvész a kalap, legalább gyors a láb, –
nem mernek ezek hátranézni sem.
