Radu GyrA mészárszékek

Radu GyrA mészárszékek – József Attila

Az ócska söntések már nyiladoznak,
villamos zörög, redőny nyekereg…
Vörös paradicsom-szívek alusznak
a polcokon és kelvirág-fejek.

Dinnyehéj árvul, suhanc tekereg,
a rakodón szemeteskocsi fülled
s rubintosan tetézve begördülnek
a csarnokba a húsos szekerek.

A combot és az oldalt kirakják ott, –
csendben fogadja kampókra a bolt
a töméntelen véres drágaságot:
sebzett korállt és eleven bíbort.

Süldők, berbécsek, húsuk lángdarabból,
úgy ránganak a roston, mintha ott
a vágóhidakon ledöfött napból
szelten sülnének izzó falatok.

Zöld álma alatt a növényi égnek
a nap mészárszékei kigyulladnak, –
majd a kocsik a vágóhídra térnek.
A csarnokokban vörös nyugodalmak.

A mészárosok kilépnek kötőben,
a küszöbön, mint seben, mosolyt rejtve
s rágyujtanak…
     Az egyik bolt-redőben,
a szakadt hájcsipkék közt ottfelejtve,
egy mészáros tünődik, beteszi
véres fedelü szállítmányi könyvét,
zsebébe nyúl, kezében leányfénykép,
rászomorodnak álmos szemei.