PÁNCÉLVONAT

PÁNCÉLVONAT – József Attila

Kigyulladt a repülőgép a világ alatt.
A zengő sziget
Érthetetlen módon elúszott.
És két fiatal szerető
Még mindig keresi
A boldogságot.
Minden gyűlöletem a feneszép jövőnek –
Miért késik a vas-szagú,
Mikor annyira várom!
Az összecsődített házak letérdeltek,
Csak a legkarcsúbb torony követelőzik,
Nem ejti le fáradtan harangját,
De nem büszke a városra többé.
Egy elfeledett bús alagútból
Kiront még zúgva a páncélvonat,
Ütegeiben tömített fények –
Az én pazarolt, sok szép erőm.
Mint a legnagyobb,
Legmegkivántabb szerelem,
Vagyok számító; kíméletlen;
És erős.

1926. ápr.